Idézetek

,, - Meg vársz? -kérdezte halkan

  - Két és fél éve mást sem csinálok - feletem mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.'' - Remény

 

,, - Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedet szemmel

   -Meg fogtam egy szúnyogot.- feleltem büszkén

    És akkor megtört a jég,Cortez elröhögte magát.'' - Barátok

 

,, -Elfordítottam a fejem,hogy odanézzek.

    és akkor...És akkor történt,hogy először megláttam 

    Antai-Kelemen Ádámot,,Cortez" - Kezdet

Abban mi van? - mutatott Máday a szekrényben levő tokra.

Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
-Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet - kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. - Ebben a gitártokban... - folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket. - Senki ne ijedjen meg - figyelmeztetett minket Cortez -, de ebben egy gitár van - mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.

ticsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett: 

- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra se engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb, és sokkal igazibb volt.

 

– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a
dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.

Kinga: A ló lovas nélül is ló de a lovas ló nélkül csak egy ember. 

Ricsi: Kinga ezt csak neked a deszka deszkás nélkül is deszkás de a deszkás deszka nélkül elesik. :DD

 

' ­­- Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? - suttogta halkan.
- Igen - bólintottam bele a vízbe az állammal.
- Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél, azon amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem - fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
- Ez mikor történt? - kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon

AND AFTER ALL YOU RE MY WONDERWALL


Arnold hosszasan nézte, végül széttárta a karját.
-Ez mi?
-Ja, várj, mondom-hajoltam a lapom fölé.-Ez itt egy nap, ez pedig egy tó...
-Tó? Ez a körzővel rajzolt szabályos halmaz?
-Nem halmaz! Tó! -erősködtem.
Miután jól megnézt a rajzom, elismerően bólintott.
-Tudod, mindent beleadtam, hogy igazán rossz rajzot készítsek neked, de hiába. Ez mindent visz. Add be ezt, rögtön tudni fogja, hogy a tiéd - ugrott le az asztalomról.
-Oké- fordultam utána. -És még egyszer köszi!
Abban a pillanatban Ricsi kapta fel a padomról a lapot, és összeráncolt szemöldökkel nézte.
- Ez megint engem ábrázol?
- Az egy tó! - ismételtem unottan, és inkább kikaptam a kézéből a lapot. Jobb a békesség.

-Számolok. Egy, kettő, há...- kezdte az ofő.
-Was kosted das zimmer? - üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez ilyen kép lett

- Mivel kezdünk? - kérdezte Macu.
- Rent kérdezd - röhögött fel Ricsi. Valóban szórakoztató a csütörtök reggeli pánikrohamom. Macu kérdőn nézett rám.
- Etika - motyogtam olyan fájdalommal az arcomon, mintha csak a fogamat húznák.
- Mi a baj vele? - csodálkozott.
- Barátom, lemaradtál az elmúlt két évben - ölelte át Ricsi Macu vállát, és kinyújtotta a tábla felé a karját, mintha csak "levetítené" az elmúlt évek eseményeit. - A kisfilm címe: Reni nem tud rajzolni - folytatta, a többiek meg röhögve figyelték. Ricsi röviden összefoglalta, hogy mennyire, de mennyire béna rajzos vagyok, hogy Vladárnál hányszor kihúztam a gyufát, és hogy néhány "munkámat" megtalálja a Facebookon, Dave mappájában.

"- Ricsi, nincs kedved táncolni? - állt meg előttünk Tamara (9/a).
- Jó. Úgyis rég pogóztam - poénkodott Ricsi, és lelépett a megdöbbent lánnyal."

"Cortez korrepetálása: 5/1 - dühös vagyok rá.
Cortez beszólása: 5/1 - nagyon dühös vagyok rá.
Cortez angol súgása: 5/1 - akkor is dühös vagyok rá.
Cortez: 5/1 - most nagyon nem szeretem.
Mr. Darcy: 5/5 - most inkább őt szeretem." NO COMMENT :D (csupa nagy betűvel)

- Tudod mit nem értek? - kérdezte hirtelen Virág, aki addig a padra fektetett fejjel pihent.

Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta.

- Hogy miért van a suli aulájában az a csúnya szobor.

Pár pillanatig pislogás nélkül figyeltem, hogy vajon komolyan gondolja-e, és mielőtt válaszolhattam volna, Arnold felült a padomra - ráült a cuccomra, de mindegy - és megelőzött.

- Virág, te olyan sötét vagy mint az éjszaka - közölte tényszerűen. Virág csak tágra nyílt szemekkel nézte, aztán elnevette magát. Oké, tényleg nem egy IQ bajnok.

 

- Hé, Neményi! - hajolt előre Dávid, és megbökte a mellettem ülő Arnoldot. Ő épphogy összecsukta a kezében tartott magazint, és felvont szemöldökkel fordult hátra. - Ma már lesz kedved fordítani nekünk az angolt, vagy  megint Zsák fog szerencsétlenkedni? - folytatta Dávid.

- Nincs kedvem fordítani. Olvasok.

- Kösz, miattad megint nem értünk majd semmit - szólt közbe Zsolti. - Milyen újság ez? - tette hozzá kicsit felállva, hogy átlásson Arnold válla fölött.

- IPM. A gondolkodó ember lapja. Neked nem ajánlom - vágta rá lazán Arnold, és olvasott tovább.

 

-Felmayer! - állapodott meg Kardos Dave nevénél, és felnézett a naplóból. Az egész osztály egy emberként fordult hátra, miközben Dave zavartan feltápászkodott.

- Tanár úr, ma van a szülinapom - kezdte Dave szomorúan pislogva. Kardos összeráncolt szemöldökkel meredt rá, kínosan hosszú ideig gondolkodott, majd unottan a plafonra nézett.

- Nem bánom, nekem mindegy, melyik nap írom be az egyest.

- Köszönöm - vigyorgott Dave. (...)

- Bernáth! - mondta ki az újabb nevet a tanár, mire Andris sápadtan feltápászkodott.

- Nekem is ma van a szülinapom - motyogta. Kardos lepillantott a naplóra, és megrázta a fejét. - Szép próbálkozás. Na, kezdheted.

 

- Sziasztok. Szívecskés mézes puszedlit? - nyújtott felénk egy zacskót Zsolti, mire mosolyogva vettem egy darabot.

- Köszi. Többiek? - kérdeztem.

- A büfében - felelte, aztán leült az előttünk lévő székre, és féloldalasan hátrafordult. - Látom, Neményi jól szórakozik - röhögte el magát. Arnold unottan lapozott egyet a könyvében, és fel sem nézve reagált.

- Úgy hívják, olvasás. Próbáld ki, nem olyan nehéz.

 

Cortez fél vállán megrántva a táskáját elindult a folyosón felénk, közben Ricsiékkel röhögött. Egy rakás diák, akik piócaként lógtak rajta, rögtön követték. Az a-s lányok (köztük Edina, a Cortez-őrült) elsétáltak mellettünk, közben kórusban nyávogták, hogy "szijaa, Cortez". Komolyan, az egész olyan volt, mint egy béna tinifilmben, amikor megérkezik a legmenőbb diák és szinte megáll az élet. Csak ez nem film volt.

 

Igen jó hangulatban telt a nap, főleg, mert Gazdag tanárnő hiányzott, emiatt matekra az ofő jött helyettesíteni. Zsolti, amikor meglátta Hallert, önkívületi állapotban üvöltötte, hogy "Igeeeeeeen!!!", amitől az ofő kissé megijedt.

- Rendben Zsolt, azért nyugodj meg, a tanárnő holnap már lesz.

- Neeeeeeeem - váltott át automatikusann Zsolti, mire felnevettünk.

 

- Riprtot akarok az iskola legnépszerűbb diákjával! - adta ki az utasítást Timi.

- Már elnézést, de éppen Gondos tanárnővel terveztem riportot - szállt vitába Kinga.

Ha engem kérdeznek, a kémiatanárnővel készített riportra senki sem kíváncsi, főleg, mióta megalakult a Facebookon, a "Gondos haja" rajongói oldal, ahol a diákok megbeszélhetik, a tanárnő haja melyik kémiai vegyülettől rézvörös.

 

- Ricsi, láttad már? - nyújtotta felé a lapot. Ricsi elkapta és beleolvasott.

- Azta! - nézett fel a papírból. - Most vetélytársak vagyunk.

- Aha - vigyorgott Cortez.

- Szerintem ne is dumáljunk addig, amíg nincs eredmény.

- Szerintem se. Rivalizáljunk - helyeselt Cortez.

- Oké. Utállak, és remélem, én nyerek - mondta Ricsi, azzal hátat fordított nekünk.

 

- "Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény..." - szólt Kardos.

Kingával tökéletesen egyszerre mondtuk, hogy "csecse becse", Dave azonban beordította, hogy "ingyom-bingyom". Az egész osztály felröhögött, Kardos szeme pedig szikrákat szórt.

 

- Később hívlak - ölelt meg búcsúzásképp, mire elvörösödve bólintottam.

- Oké.

- De hívhatsz te is - tette hozzá, miközben megfordult és elindult. - Ha nagyon hiányzom - röhögött, én meg lesütöttem a szemem.

- Nagyon vicces - ráztam meg a fejem, kissé szétégve.

 

 

- Összebariztál a góttal? - vigyorgott Móni gúnyosan, amikor visszaültem a padra. 

- Igen - feleltem összeszorított fogakkal.

- Mer'? - kérdezte totál értetlenül.

- Mert ugyanannyi energia észrevenni valakit, mint azon fáradozni, hogy ne vegyük észre. Én az előbbit választom - mondtam, fellapozva a könyvem.

Nem mondanám, hogy a többieket meghatották a szavaim, mert tovább röhögtek valamin, Cortez azonban felém pillantott, és halványan elmosolyodott. Én pedig visszamosolyogtam rá.